Való élet

                                    Emberismeret.....

"Aki mindenben megért, egész biztos, hogy teljesen érdektelen irányodban"

                Az emberek azt hiszik ha rábólogatunk mindenre akkor vagyunk az igazi barátok. Kevés ember van, aki megmeri mondani mit is gondol adott helyzetről. Ha valaki őszinte, azt egyből támadásnak vesszük.        Sok idő kellett mire rájöttem nem azok a barátaim, akik mindenben egyetértenek velem. Néha kell, hogy az embernek valaki felnyissa a szemét, talán megóvva minket rossz helyzetektől. Sok barátnak hitt barátot iktattam ki az életemből, mert nem arra van szükségem, hogy mindíg mindenben egyet értsünk.

Sajnos az én őszinteségem sokszor vezet vitába, mert vannak akik valóban nem látják mért gondolom másképp. Egyből rossznak gondolnak és azt vágják a fejemhez bántom őket. Pedig nem. Csak segíteni szeretnék.

Talán szeretnének, ha mindig bólogatnék, ha mindenben egyet értenék.

Mért jó hazugságba élni az embereknek az életüket? Mért nem akarják sokan felnyitni a szemüket? Én nem tudok hazudni, képtelen vagyok.

                                         - - - - - - - - - -

"Milyen furcsák az emberek. Minden nap látod őket -azt hiszed ismered is- , és egyszer csak kiderül, hogy semmit nem tudsz róluk."

            Rólam szinte senki nem tud valójában semmit. Nem azért mert nem akarom. Csak egyszerűen az emberek átnéznek a másikon. Beskatujáznak romlott nőnek. Pedig sok harcot megvívtam az életben, sokat sírtam és nevettem. Sokszor kellett felálnom, és továbbindulni a semmibe. Sokan csak a nagy számat látják.....

Talán jobb lenne elbújni és csendben élni az életem. Nézni, ahogy családok , barátságok hazugságban élnek. Talán nem kéne elmondanom ha másképp gondolom, másképp érzem. Nem kéne harcolnom az igazságért.

Senki nem ismer...én is kevés embert ismerek nem azért mert nem akarom, hanem mert ők nem akarják.

                                              - - - - - - - - - -

"Mindenki azt látja milyennek mutatod magad, és csak kevesen értik milyen vagy valójában."

-- Erősnek mutatjuk magunkat, pedig valójában gyengék vagyunk.             -- Mosolygunk, pedig sírnánk.

Miért? Mert valahol ezt várják el tőlünk. De én nem akarok mást mutatni. Mért vak az ember? Mért nem veszi észre a másikat aki az orra előtt megy tönkre idegileg?

Azt mutatom erős vagyok. Pedig nem. De ezt kell mutatnom. Nem mutathatom a gyengeséget, mert megsebeznek. Egyszerűbb belerugni abba aki mélyen van, mint a kezedet nyújtani és felsegíteni?

Az emberek nem értik mit mond a másik ember valójában. Gondolnak róla valamit és hiába bizonygatnánk a valódiságot, úgy sem hiszi el az ember.

Engem kevesen értenek meg.....Mert nem akarnak.

                                              - - - - - - - - - -

"Sok ember meghallgat, de kevés ember van, aki valóban meghall."

    Félresiklott beszélgetések, ha egyáltalán meghallgatnak. Ami egy idő után vitába torkollik. Ismerős?

Észrevettem, hogy ha két ember kommunikál egy idő után fogalma sincs miről is beszélt a másik. Ha mégis tudja, akkor se biztos, hogy valóban azt hallja amit te mondani akarsz. Előbb utóbb az ember elfárad és feladja, hogy az érzéseiről beszéljen. Én már ezen az úton haladok.....azért írok.

Engem nem sokat hallanak meg valójában, akik meghallanak azok tudják mért írom ezeket a sorokat. Akik nem azok elítélnek, hogy leírom az életem az érzéseim. Ők valójában nem akarnak még most sem meghallani.

                                             - - - - - - - - - -

"Az ember néha csak azt látja meg, amit látni akar, nem pedig azt ami a szeme előtt van. Néha pedig egyáltalán nem lát tisztán. "

Nem kell, hogy lássanak, pedig szem előtt vagyok. Nem kell hogy észrevegyék mért sírok, mért nevetek, mért vívódok, mért küzdök, mért szeretek, mért gyűlölök.                                                                                  Nem kell, hogy észrevegyék azt sem, hogy létezem. Csak egy vagyok a sok közül barátnak, családtagnak, bárkinek.

Nem vagyok pesszimista csak fáradt. Szerintem nem én vagyok az egyetlen akit nem vesznek észre pedig szem előtt van.

ÉN észre veszek másokat, de van akinek nem tetszik....

                                           - - - - - - - - - -

"A legtöbb ember megjátsz magát, álarcot visel, ám a színjáték során elveszíti saját egyéniségét. "

Sose viseltem álarcot. Az vagyok amit mutatok, és amit észre akarnak venni emberek. De sok álarcot viselő emberrel találkoztam. Hiszünk valamt a másikról és közben egész más jellem. Jártam ár érdekesen. Hiszi az ember azt, hogy jó a másik miközben a másik kibeszéli a háta mögött. Sajnos voltam már ennyire naiv én is. De már felnyílt a szemem és rájöttem a sok emberből csak pár van az életemben aki nem visel álarcot és valóban őszinte velem. Becsülöm őket.

                                              - - - - - - - - - -

"Egy tömeg közepén is érezheti magát magányosnak az ember."

Talán ez az amit sokszor érzek, mintha állnék a senki földjén, megyek az utcán és magányos vagyok a tömegben. Az emberek átnéznek a másikon.

                                                   - - - - - - - - - -

"Minden nap elmegyünk mellettük, de soha nem nézünk rájuk. Nem akarjuk látni a szomorúságot a tekintetükben. A vágyódást a szívükben. A magányt a szemükben. De néha megkellene álnunk, hogy ránézzünk ezekre a zárkózott emberekre. Miért? Ha elég jól megnézzük, talán felismerjük őket."

Végezetűl gondolkodj el azon, hogy mért teszel így nem csak velem mással is? Állj meg és vedd észre ezeket az embereket, és ne félj odamenni megkérdezni mért szomorú. Ne félj beszélgetni. Ne félj meghallgatni. Ne félj megismerni a másikat. Ha valóban akarod. Ha nem érsz rá te is magányos maradsz egy idő után.

Ne feledd - Azt kapod az élettől amit adsz másoknak .......

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat