Egy amatőr festő emlékére - Édesanyámnak....

Amikor ezt a képet festette még nem gondolta, hogy utolsó alkotásai lesznek. Akkor még nem tudta, hogy pár év múlva már ilyen szabadon lehet a lelke, mint ahogy  hajó a tengeren.

Nem tudom mi volt akkor a lelkében. Nem tudom kire gondolt. Nem tudom tudta-e milyen rövid az élet....

Amikor ezt a festményt lefotózam, abban reménykedett, hogy az életében kiállításra kerülnek a festményei. Tévedett......

Amikor ezt a festményt mutatta nekem az arca még ragyogott az élni akarástól .... az alkotói boldogságtól..... a reménytől...

Ez a kép a falon lóg édesapámnál....féltve őrzi...

Amikor lefotóztam azt mondta anyu neki festette. Tele a szeretet színével. Akkor még nem tudta, hogy valójában szerette őt....még most se tudja. Leéltek több tíz évet egymással, a szeretet közöttük igen viharos volt. Sokan azt mondták a családban anyu nem tudott szeretni senkit magán kívűl.

Most csendben sírok, miközben írom ezeket a sorokat. Mit tudnak az emberek a szeretetről? Én tudom, hogy tele volt a szíve, de volt valami ami mindig keserítette az életét.

87' - diagnosztizált autoimmun betegség....azóta szenvedett. Hogy tudná az ember felhőtlenül kimutatni a szeretetét? Hogy tudná élvezni az életet amikor beteg évtizedekig, máról holnapra él, a semmiből épít várat, egyszer fent egyszer lent?

Ki az aki valójában tudja mit akart az élettől? Mért nem vihette többre? Mért nem hittek benne? Mért nem volt senki aki felkarolta volna a tehetségét? Mért hiszi mindenki azt, hogy ő olyan rossz volt? Mért nem emlékszik senki a jóra, arra amikor jobban volt, arra mikor mosolygott, arra mikor alkotott, arra mikor szeretett, arra mikor a semmiből csinált valamit, arra hogy mennyit adott is.

Könnyű emlkezni arra, hogy nem tett semmit, hogy egoista volt, hogy átgázolt embereken, hogy kényszer helyzetbe juttatott embereket....

Én emlékszem jóra is....     

 Emlékszem mikor szeretett,

 Emlékszem mikor nevetett,

 Emlékszem mikor sírt a lelke,

 Emlékszem mikor átölelt.

 Emlékszem mikor remélte,

 Emlékszem mikor hitte,

 Emlékszem mikor elhitte,

 Emlékszem mikor rám nézett.

 Emlékszem mikor szenvedett,

 Emlékszem mikor remélve,

 Emlékszem mindig várt engem,

 Emlékszem mikor végleg elment.....

Oldal: Egy amatőr festő emlékére - Édesanyámért....
Való élet - © 2008 - 2024 - csarnaykrisztina.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat